„ Messze szállott rátok az éjnek sötétje
Messze pihentek Ti az idegen földbe
A hazától távol vannak csontjaitok
Itt megépítettük emlék hantjaitok
Mi Tinéktek mostan ennyit tudunk adni
Kik oda haltatok, szeretetünk ennyi
Elhoztuk most haza örökös emlékre
Pihenjetek békén itt e gyászos kertbe!”
Sütő Béla Örök emlék versét olvasva a következő gondolatokat szeretném megosztani Önökkel: Emlékezni jöttünk ma ide, a község központjában létesített emlékparkba. Emlékezni azokra az emberekre, akiknek a nevét olvashatjuk ezen a helyen.
Éppen ma 80 éve annak, hogy az előzetes összeírást követően a Kerecsenyi kisbíró kidobolta, hogy a 18 és az 50 év közötti férfiak 3 napi hideg élelemmel és meleg ruhával gyülekezzenek itt, a Községháza előtt. 186 emberre vonatkozott ez, a mi őseinkre, a mi nagyapáinkra.
A parancsra jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba kísérték gyalog, majd onnan a Gulág koncentrációs táboraiba kerültek. Megjárták a poklok-poklát, embertelen körülmények között, éhesen, fázva, betegen teltek a napjaik és az éveik. Sokan közülük hazatértek, de többségük nem érte meg az öregkort. Ennek a borzalomnak az utolsó túlélője 2022-ben távozott a földi életből.
Örökre bevésődött ez az esemény generációról generációra a Kerecsenyi emberek szívébe, mint ahogyan a .szobrászmester is örök időkre bevéste a márványba az áldozatok nevét.
Gondolatban tisztelettel fejet hajtok előttük és kegyelettel emlékezem rájuk, azokra, akiket megfosztottak emberi méltóságuktól, és akiknek még a végtisztesség sem adatott meg, akikért a harang nem szólt.
Emlékezzünk rájuk tisztelettel és kegyelettel!
Tiszakerecseny, 2024. december 05.